A Farkas utcai református templom a kis tér jellegű utcarészlet keleti végét zárja. Gótikus kôfalai az egész környéket uralják. A templom építése Mátyás király nevéhez fűzôdik, aki be akarta telepíteni édesapja, Hunyadi János kedvelt szerzetét, a Ferenc-rendet Kolozsvárra, s ezért elrendelte, hogy a város adjon helyet nekik egy templom és zárda építésére. A király 1486. szeptember 9-én adta ki a rendeletet. Ebben az évben Szabó Ambrus városbíró és a városi tanács, Mátyás király és Báthori István erdélyi vajda akaratából és megegyezésével a Farkas utcában a szabók tornya szomszédságában helyet adott Sezent Ferenc szerzetének, a kis ferences-rendnek (minoritáknak) az építkezésre. Az építkezést Mátyás király halála után, még 1516 elôtt fejezték be. A hitújítás hatására azonban 1536. március 15-én kiűzték a szerzeteseket, így a zárda és a templom is üresen maradt. Báthori István már erdélyi fejedelemsége idején, mint lengyel király 1580-ban az elhagyatott klastromot és templomot a jezsuitáknak ajándékozza. 1603 tavaszán, Toroczkai Kovács Máté unitárius elsôpap tüzes beszédével lángra gyújtotta a nép haragját, s a városbeliek megrohanták a jezsuitákat. Betörték a templom nagy ajtaját, fejszével szétvágták az oltárokat és a szentek szobrait, lefejezték a templom védôasszonyának a szobrát, darabokra törték a padokat, s végül azzal az okoskodással, hogy a fecskének a fészkét is el kell pusztítani, hogy vissza ne térjen, a templom boltozatának egy részét is beontották, úgy, hogy az egykorú jezsuita jelentés szerint tizennégy embert ütött agyon.

A kirabolt és súlyosan megrongált templom sokáig újra pusztán maradt. Bethlen Gábor 1622-ben a templomot a református egyháznak adományozta. A helyreállítást 1646 körül I. Rákoczi György támogatásával fejezik be. Ekkor állítják fel a Nicolai Illés és Kôfaragó Benedek mester készítette díszes reneszánsz szószéket. S ugyancsak akkor építik fel a szentély déli falának támaszkodó tornyot, de azt késôbb le kellett bontani hibás kivitelezése miatt. A templom különleges szépségét nyugodt, dísztelen falfelületeinek monumentális aránya adja. Belsô térhatását hajója rendkívüli szélességének - 15 méter - s az efölött 19 méter magasságban ívelô megkapó hálóboltozatának köszönheti. A templom hajója 34 méter hosszú , a kórusa pedig 1Ox23 méter területű. Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemplomaként tartják számon. Különösen értékesek XVII. századi fafaragásos hátaspadjai, az ezeket díszítô XVII-XX. századi halotti címerei. A színezett orgonaszekrény 1766-ban készült. A szentélyben van az Apafiak fejedelmi sírja, a síremléket Kós Károly készítette. Az 1960-as évek végétôl rendszeres orgonahangversenyeket tartanak a templom kitűnô akusztikájú csarnokában. (T)